A „nagyvégesi” CSIZMADIA PARK és DÉCSE-KÚT avatása – 2012. augusztus 20.

2012.08.20. A népes Csizmadiák

CSIZMADIA PARK

DÉCSE-KÚT 

Mindent csak összefogással lehet. Lehet ugyan elvárni, követelni, számonkérni, még ki is lehet erőszakolni dolgokat, de az soha sem lesz a miénk. Annak nem tudunk örülni. Csak annak, amiben van egy nagyon pici részünk. Tehát, csak összefogással lehet. Mennyi mindent tudtunk így megvalósítani az elmúlt években! Lélekharang a temetőben, Wass Albert emlékmű, Szalkai László portré, Dorgay emlékmű, faültetés az Ipari úton a Baross Iskola tanárainak és diákjainak jóvoltából, kicsit korábban a Zielinski szobor, s most itt van a nagyvégesi Csizmadia Park és a Décse-kút. Éppen itt, a Mécsvilág hasábjain tette szóvá a legendás pompakút és a fűzfás terecske elhanyagoltságát Farkas Judit a múzeum munkatársa. Szegény Kalydy Ica néni is milyen sokszor kérte, hogy legalább a szemetes gyűjtőket vigyék el onnan. Fontosnak érzem, hogy valahogy így induljanak el ezek a dolgok. Valakinek fel kell hívni a figyelmet, aztán kell valaki, aki önzetlen, tenniakaró társakat gyűjt maga mellé, s a civil kezdeményezés erejét látva az önkormányzat is biztosan az ügy mellé áll. Ez a fent felsorolt esetekben is mindig így történt. Most (is) egyesületünk volt a kovász, de az ügyet igazából Siket Vilmos mozdította ki a holtpontról. Az Ö felajánlása, hogy cégével, a VIKUV Hydrokomplex Kft-vel ellenszolgáltatás nélkül felújítja a kutat, már szinte vonzotta a többi segítőt: Kóródi Attila kavicsot adott, a szomszéd ház tulajdonosai, a kedves fiatal ügyvéd házaspár Dr. Kovács Tamás és Dr. Bíró Enikő az áramot biztosította, a VIRCONT Kft tulajdonosa Kézy Zsigmond vállalta a park kertészeti tervezését és az ingyenes növénytelepítést, Máté Árpád a gyeptégla beszerzésében segített. Bérczi András a vízminőséget vizsgálta folyamatosan és önzetlenül, Bojer György pedig a lefolyót véglegesítette. A Boldog Családokért Egyesület két padot ajánlott fel, és egy táblát, amelyre a park és a kút történetét írhattuk fel. Öröm volt látni, ahogyan az egyesület szakembere Barna Miklós tervezte, rajzolta s munkatársaival készítette a darabokat. Különleges tudását, az információs szöveg fába dolgozását és alkatrészek esztergálását ajánlotta fel ipari szakképző intézményük szakoktatója Pócsi Zoltán. A Roma Nemzetiségi Önkormányzat pénzadománya mellett jelentős élőmunkát is végzett. Turgyán Sándor magára vállalta, hogy az öreg, és menthetetlenül beteg fűzfa kivágása után gondoskodik egy új, friss hajtásról. Szabó István polgármester úr is azonnal az ügy mellé állt, s bevonva a park ügyét az induló közmunkaprogramba, a tér bővítése, burkolása már az önkormányzat feladata lett. Kovács Józsefre, a Városfejlesztési Kft vezetőjére mint mindig, most is számíthattunk, Kovács István műszaki irodavezető pedig maga rajzolta a tér új formáját, s adta meg a szükséges műszaki paramétereket. Buzogány Béla első perctől kezdve segített, s kreatív ötleteivel Filep Anita is bekapcsolódott a munkába. Megtörtént hát az a bizonyos összefogás, és most milyen sokan örülünk ennek a gyönyörű kis parknak, s az újra vizet adó kútnak!

Egyesületünk azzal a kérelemmel, pontosabban javaslattal fordult polgármester úron keresztül a képviselő testülethez, hogy a kis parknak és a kútnak is adjunk nevet, mégpedig olyat, amelyik emlékeztet bennünket azokra a régi szalkaiakra, akik valaha nagyon sokat tettek lakóhelyükért. Mivel a kút és a kis park létesítésének egyik kezdeményezője a két világháború között az a Décse Károly volt, aki még miniszteri kitűntetést is kapott városszépítő munkájáért, így kézenfekvőnek látszott, hogy az ő nevét kapja az újra működő pompakút.

A park elnevezésével pedig annak a Csizmadia családnak fejezhetné ki elismerését és tiszteletét a város, amelynek tagjai a múltban és a jelenben is tekintélyes, szorgalmas, önzetlen, nagyvonalú gazdálkodói, polgárai Mátészalkának.

A családnak ma legalább három ága él a városban, de nagy a valószínűsége ezen családok középkori közös eredetének. Csak néhány olyan nevet hadd említsek meg, mint Csizmadia Mihály, az I. Lipót császártól nemességet kapó bátor vitéz, aztán Csizmadia Zsigmond, aki a Rákóczi szabadságharc hőse volt, vagy Csizmadia László, akit 1956-os helytállása miatt hurcoltak meg. Csizmadia Ferenc nagytekintélyű községi főbíró volt a két világháború között, s hadd emeljem ki Csizmadia Mihály pénztárnok nevét is, aki Décse Károllyal együtt éppen a kút és a park létesítésében játszott fontos szerepet. De a maiak közül is tisztelettel említhetem Csizmadia Zoltán festőművész – városunk díszpolgára – vagy Csizmadia József református gondnok személyét. Tóth Zoltán főgondnok úr szintén ehhez a családhoz tartozik anyai ágon, mint ahogyan a most elhunyt Mónus Béla nagytiszteletű úr is.

Csizmadia Kálmán bérháza az un. „Csizmadia palota” ma többek között a könyvtárnak ad helyet, de több a város arculatát meghatározó épület is a család nevéhez fűződik.

A nevezett terecskével átellenben, a Széchenyi utcában ma is két Csizmadia ház található, két tekintélyes gazdálkodó otthona – az egyik éppen a főbíró háza – s a Széchenyi soron is volt egy ősi Csizmadia porta.

A város vezetése örömmel fogadta el javaslatunkat, s hogy rangot, súlyt adjon az összefogással történt megújításnak és névadásnak, az emelkedett és bensőséges avató ünnepséget nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án tarthattuk meg.

Magam részéről nehezen tudnék a történetnek szebb és méltóbb folytatást elképzelni, mint ami aztán be is következett: A szomszédból Csizmadia Sándor, valamint a Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola tanulói vállalták, hogy gondozni fogják a kis parkocskát. Így hát a jövőre is bizakodva gondolhatunk.

Pénzes Ottó