Bodó Sándor dr. történész

1943. október 4-én született Mátészalkán, gyermekkori élményei a Bodrogközzel jegyezték el. Középiskoláit Sárospatakon végezte, sok időt eltöltve a Református Kollégium nagykönyvtárában, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult történelem-néprajz szakon, már ekkor publikált. A szolnoki Damjanich Múzeumban eltöltött év után a pálya első jelentős szakasza a miskolci Herman Ottó Múzeumban bontakozott ki, ahol muzeológusként, majd 1973-tól megyei múzeumigazgató-helyettesként dolgozott. 1973–74-ben irányításával készült el a múzeum új,Ember és munkacímű technikatörténeti szempontú állandó kiállítása, továbbá sok múzeumi kiadványt is szerkesztett. Közben nem hagyott fel etnográfiai terepmunkájával, hazai és határon túli magyarlakta területeken egyaránt gyűjtött. 1975-ben A bodrogközi pásztorkodás címmel írta meg doktori disszertációját.

1979-ben hosszas tépelődés után elfogadta a Heves megyei múzeumigazgatói posztot, ahol rendkívül nehéz személyi-intézményi helyzeten sikerült úrrá lennie. Egyik legfontosabb eredménye az egri vár műemléki helyreállításának elősegítése és kiállításainak megújítása volt. Megerősítette a múzeum személyi állományát, megsokszorozta a kiadványok számát, befejezte a négykötetes palóc monográfia kiadását, fejlesztette intézménye külföldi kapcsolatait. Nyolc évig az egri Városszépítő Egyesület elnökének is megválasztották. 1989. április 1-től új munkahelyen kellett kipróbálnia képességeit: az akkor Művelődési és Közoktatási Minisztérium múzeumi osztálya vezetésére hívták, de 1990 augusztusától a közgyűjteményi főosztály vezetőjének nevezték ki. A rendszerváltás évei voltak ezek, számtalan, addig ismeretlen problémával, amelyek megoldásával neki kellett megbirkóznia. A négyezresre duzzadt könyvtárszám racionalizálása, a könyvtári infrastruktúra kiépítésének fejlesztése, a levéltárak esetében a kárpótlási igények kiszolgálása, a pártiratok átvétele, a műemlékvédelem szervezetének átalakítása, az egyházi közgyűjtemények sorsának rendezése – csak kiragadott példák a megoldandó és megoldott példák sokaságából. Emellett kezdeményezője és támogatója volt a múzeumi szervezet megújulását elősegítő, tapasztalatszerző holland-magyar együttműködésnek is. 1995. december 31-ig dolgozott ebben a  munkakörben.

1996-ban a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki, és innen ment nyugdíjba tavaly év végén. Itt sem várt kevesebb feladat rá. A felfutó régészeti ásatások súlyos raktárproblémákat okoztak. Az Óbudai Gázgyár raktára, a Gázgyári művelődési ház és a Kozma Lajos faipari szakközépiskola alagsora új nagy, habár nem probléma nélküli raktárterületeket biztosítottak az ókori, középkori és újkori osztályok számára egyaránt. 2000-ben készült el az aquincumi iroda- és raktárbázis első üteme, a két ottani régészeti osztálynak korszerű munkafeltételeket biztosítva.

1998-ban a Vármúzeum nyitott udvarát a Főváros pénzügyi segítségével fedték le üvegtetővel, attól kezdve az ún. Barokk csarnok a megnyitók és rendezvények méltó helyszínévé vált. A földszinti időszaki nagy kiállítótér visszaállítása a múzeum működése szempontjából alapvető pozitívum volt, a középkori állandó kiállítás egyidejűleg a földszinti főlépcsőházi aulába költözött át. A második emeleten az ősi népek, antik kultúrák állandó kiállítása kapott helyet, így a látogató teljes áttekintést kaphatott Budapest történetéről. Új kiállítóhelyet biztosítottak a millenniumi földalatti vasút állomásai is.

Bodó Sándor biztos kézzel irányította a BTM rendkívül kiterjedt régészeti ásatásainak rendszerét, amelyek szabályozását, lebonyolítását a gyakran változó törvényi és intézményi keretek korántsem tették egyszerűvé. Irányítása alatt rendszeressé váltak a BTM periodikáinak, a Budapest Régiségeinek és a Tanulmányok Budapest múltjából évkönyveinek, az Aquincumi Füzeteknek a kiadása, s a múzeum több fontos, hazai és nemzetközi konferenciának is helyet adott (pl. Gerevich László konferencia, vagy a római kori autonóm városokkal, illetve a provinciális művészettel foglalkozó konferenciák). Főigazgatói munkamódszerének mindig fontos jellemzője volt a csapatban gondolkodás, a teammunka, amelyet a BTM jeles szakembergárdája tett lehetővé. Ez a muzeológusi munka, az ásatások mellett a kiállítások számának növekedésében is megmutatkozott, a Vármúzeumban, a Kiscelli illetve az Aquincumi Múzeumban évente 20-25 kiállítás nyílt. Svájci-magyar együttműködés keretében, támogatásával valósult meg az Augusta Raurica – Aquincumkiállítás 1997-ben Svájcban, majd 1998-ban Budapesten. Főigazgatása alatt nyílt meg a három város egyesítése alkalmából, a magyar honfoglalás 1100. évfordulójára készült jelentős tárlat, 2000-ben a budavári királyi palota történetéről szerveződött nagy időszaki kiállítás. Az áttörés kora címmel Bécsben, a Harrach-palota kiállítóterében, Budapesten, majd Szentpétervárott nyílt kiállítás a dualizmus-kori művészetről. Ezek mellett a 2002-es Szent György térrel foglalkozó kiállítás, a 2004-es a Kincsek a város alatt és a Mariazell és Magyarország, a 2005-ös Habsburg Mária, a 2008-asHunyadi Mátyás, a király, a 2011-es Empire és biedermeier bútorművészet kiállításokat, valamint 2011-12-ben a Budapest – Fény és árnyék, A főváros 1000 éves története címmel létrejött új I. nagy emeleti várostörténeti állandó tárlatot, valamint a királyi palota újkori történetét bemutató másik állandó kiállítást (2013) említhetjük meg. Az Aquincumi Múzeumban 2007-ben nyílt meg a Róma Aquincumban című állandó kiállítás, valamint 2008-ban az Aquincum Látványraktár, és 2012-ben EU-s támogatással fejeződött be az ún. Pannonia Provincia Program, mely látogatóbarát fejlesztésével, új látványosságaival a 120 éves múltra visszatekintő Aquincumi Múzeum megújulása egyik mérföldkövének tekinthető.

Nem lehet elfelejteni az 1983-ban kezdődő egyetemi oktatói pályáját sem, amely az Egri Tanárképző Főiskolán indult, de tanított a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán és mindmáig az ELTE BTK muzeológus szakán, valamint részt vállalt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műemléki szakmérnöki képzésében is.

Rendkívül sok tudományos közéleti tisztséget látott el. Így – csak néhányat kiemelve – 1990-1999 között az MTA Néprajzi Bizottságának volt titkára, 1996 óta a Györffy István Néprajzi Egyesület elnöke. 1998-tól 2003-ig a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi egyesület alelnökeként tevékenykedett, ezen időszakban került sor a Múzsák kertje. A magyar múzeumok születése című nagyszabású kiállításra 2002-ben az Országos Széchényi Könyvtárban, majd Bodó Sándor és Viga Gyula főszerkesztésében ugyanebben az évben jelent meg a Magyar múzeumi arcképcsarnok c. kötet is.

A Budapesti Történeti Múzeumban rekordhosszúságú, 1996 óta betöltött főigazgatói irányítása az intézmény életében önálló korszakot jelent, melynek nyomán a BTM pozitív szakmai megítélése, elismertsége, s ez által tekintélye jelentősen nőtt. A Pulszky Ferenc-díj méltó elismerése Bodó Sándor sok évtizedes múzeumi munkájának, szakmai teljesítményének.

A Mátészalkai Művészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja