Dienes Gábor festőművész

Gyerekkorát Mátészalkán töltötte. Tanulmányait a fővárosi Képzőművészeti Főiskolán 1966-73 között végezte. Bernáth Aurél és Iván Szilárd voltak a tanárai. Tanulmányúton járt több nyugat- és kelet-európai országban. 1970-től tagja volt a Művészeti Alapnak. 1970-83 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. A csongrádi művésztelep egyik alapítója. 1973-tól egyéni – Józsefvárosi Galéria, Csók Galéria, Vigadó Galéria, Mátészalka Szatmári Múzeum, Ráckeve, Esztergom, Szombathely, Hamburg, Köln, Dachau, Stuttgart, New York, Helsinki – és csoportos – Ernst Múzeum, Műcsarnok, Magyar Nemzeti Galéria, Szolnok, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Szeged, Salgótarján, Eger, Bécs, Duisburg, Nürnberg, Hamburg, Eindhoven, Velence, New Orleans, New York, Mexikó, Isztambul, Párizs, Montreal, München, Dachau, Genf, Berlin – tárlatokon mutatta be alkotásait. 1974-97. között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként tevékenykedett. Munkácsy-díjas, Érdemes Művész, a Magyar Művészetért Díj kitüntetettje. Elnyerte többek között a Cagnessur-Mer közönségdíját, a Derkovits-ösztöndíjat, a szegedi Nyári Tárlat díját. Az egri Dobó Gimnáziumban található „Csatakép” című faliképének művészi kivitelezéséért nívódíjjal jutalmazták.
Sajátos, lírai vénájú festészetét az ember és a természet játékos, néha groteszk kapcsolata foglalkoztatja. Művészete – tárgyánál fogva csakúgy, mint térhatásai révén – időn kívülinek tűnik. Egy képzeletbeli világot épít, mint Gulácsy, csak jóval kevesebb ideálizmussal, és jóval több kétellyel. Művészi tevékenységének jelentős tartományát jelentik a tónusok finomságait megéreztető szénrajzai. Munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, számos hazai múzeum és közgyűjtemény, valamint külhoni köz- és magángyűjtemények.

A Mátészalkai Művészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja volt.

Elhunyt 2010-ben