Viga Gyula dr. néprajzkutató

Mátészalkán született 1952. május 14-én. Az általános iskolát Nagybátonyban és Mátészalkán, a középiskolát Debrecenben végezte, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem tanári és etnográfus diplomát. Már V. éves hallgató korában a miskolci Herman Ottó Múzeumba került dolgozni: előbb muzeológusként, később tudományos titkárként, aztán a néprajzi osztály vezetőjeként tevékenykedett. 1995 óta igazgatóhelyettes. Közben rövid ideig – 2001. június 15-től augusztus 31-ig – Szentendrén a Pest Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója volt.
1980-ban summa cum laude minősítéssel szerzett egyetemi doktori címet. Az elmúlt két évtizedben különösen a táj és ember viszonya, az eltérő adottságú vidékek népének gazdasági kapcsolatai, valamint a hagyományos kultúra – a táj átalakításával is összefüggő – változásai és változatai foglalkoztatták. Eddig nyolc önálló könyvet írt, a néprajz és muzeológia központi és vidéki orgánumaiban mintegy 250 tanulmányt és cikket, közel 100 recenziót publikált. Emellett rendszeres tudományszervezői és szerkesztői tevékenységet is folytat: szerkesztőként, társszerkesztőként több mint 100 kötetet jegyzett. Szerkesztőként és társszerkesztőként két évtizede gondozza a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadványainak jelentős részét. Alapító szerkesztőként, tíz évig szerkesztette a Néprajzi Látóhatár című periodikát, tagja az Ethnographia és a Honismeret folyóiratok szerkesztő bizottságának.
Két évtizede vesz részt aktívan az északkeleti régió múzeumi és tudományos életének szervezésében, beleértve a határon átnyúló közgyűjteményi és tudományos kapcsolatokat is. Több tudományos és társadalmi szervezet vezetőségének tagja (Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület alelnöke, Györffy István Néprajzi Egyesület ügyvezető elnöke, Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja). 2000. októberében kapott megbízást a NKÖM miniszterétől a néprajzi muzeológia vezető szakfelügyeletének ellátására.
1991-ben kapcsolódott be a felsőoktatásba: több szemeszterben óraadó volt a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén, egy rövid kurzus erejéig a Kolozsvári Babeş – Bolyai Egyetemen, 1994-től a Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékén főiskolai docensként másodállású munkatárs.
Múzeumi és szakmai-közéleti tevékenységéért számos elismerést, szakmai kitüntetést kapott. Elnyerte a 35 évnél fiatalabb kutatók Gunda Béla-díját (Debreceni Egyetem) és Jankó János-díját (Magyar Néprajzi Társaság). Megkapta Miskolc város Herman Ottó tudományos díját, a muzeológusok Ikvai Nándor-díját, a honismereti mozgalom Bél-Mátyás-díját, több egyesület és társaság kitüntetését. 1997-ben elnyerte a múzeumi szakma (2000-ig) legmagasabb elismerését, a Móra Ferenc-díjat.

Legfontosabb munkái:

Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen – Miskolc, 1990. 328 lap

Hármas határon (Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról) Officina Musei 4. Miskolc, 1996. 335 lap

Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből. Officina Musei 10. Miskolc, 1999. 270 lap

Miscellanea Museologica. Officina Musei 12. Miskolc, 2002. 287 lap (Részletes bibliográfiával)


A Mátészalkai Művészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja