Hőnig Emlékpad avatása – 2015. december 3.

12342609_1926434087581877_6705517770601095628_n

Hosszú ideig figyelgették a szalkaiak, hogy mi készül ott, a Szalkai László utca Városház köz felé eső részén, azon a füves, fás területen. Vasúti talpfákat helyeztek ki, majd síndarabokat csavaroztak rájuk. Aztán érkezett egy teherautó, s a sínekre helyeztek egy érdekes padot. Az alapja egy vasúti tengely két kerékkel, az ülő része pedig egy amolyan régi jófajta fapados, amelyen annakidején a vonaton ültünk. Aztán egy villanyoszlop, egy régi kandeláber is a pad mögé került, ami este már fel is gyulladt. Csak egy dolog volt biztos: bármi történt azon a helyen, Szabó Menyhért, a mátészalkai Vasúti Helytörténeti Gyűjtemény létrehozója, kezelője, városunk Pro Urbe díjas polgára mindig ott volt. Intézkedett, irányított, festett, csavarozott…Végül a lámpaoszlop derekára felkerült egy szép, szecessziós kovácsoltvas tábla, rajta a felirattal: HŐNIG ISTVÁN EMLÉKPAD – Hőnig István Nagylévárdon született 1848-ban, Mátészalkán halt meg 1912-ben. Az emlékpad az egykori katolikus temető bejáratát jelöli, ahol a neves vadászati szakírót és vasúti hivatalnokot örök nyugalomra helyezték.” A Mécsvilág megjelenésével szinte egy időben pedig már fel is harsan a vadászkürt, s a szépen parkosított helyen, a nemzeti színű szalaggal átkötött emlékpad és villanyoszlop előtt Szabó Menyhért meséli el a különleges emlékmű történetét, Hanusi Péter polgármester pedig avatóbeszédet mond. Ismét csodálatos dolog történt városunkban, s a csoda nem csak egyszerűen az a gyönyörű kis pad, hanem inkább az a gondolat, ami megfogalmazta, s az az összefogás, ami létrehozta. Szabó Menyhért éppen lapunkban publikálta először azt a tanulmányát, amelyben Hőnig István vasúti hivatalnok és vadászati szakíró mátészalkai kötődését is taglalta. (Mécsvilág XIII. évfolyam 2. szám 2013. június) Elhatározta, hogy emléket állít e jeles személyiségnek, s megálmodott egy padot, amelynek alapja egy vasúti kerékpár. Ekkor fordult egyesületünkhöz, hogy vizuális kultúrában jártas tagjainktól segítséget kérjen. Így találtak egymásra Filep Anita iparművésszel, aki már oly sok nagyszerű dolog kezdeményezője, kivitelezője volt városunk életében. Ráadásul nem is kellett messze menni, hiszen mindketten a Városház közben laknak, így különösen szívügyükké vált ez az emlékpad. Filep Anita aztán mesterien kibontotta az ötletet, s egy művészi értékű utcai enteriőrt tervezett meg. És akkor elkezdődhetett a kivitelezés. A Grampet Debreceni Vagyongyár Zrt. Tóth Miklós vezetésével nemcsak a vasúti kerékpárt adományozta, hanem a kiviteli tervet, s a szerkezetet is elkészítette, sőt, Papp György jóvoltából a szállítást is megoldotta. A padhoz a faanyag Tuzsérról érkezett, és Nagy Gábor keze alatt vette fel végső formáját. A nyírbátori MÁV a sín adományozója, a mátészalkai, Móré László és Hetényi Sándor csapata pedig a vágány elkészítője volt. Milka László és Kóródi Attila a betonelemeket, Bodóék pedig a szükséges festékeket adományozták. Egri Sándor kovács és Csizmadia József készítették az emléktáblát, a kandeláber mesteri kivitelezője pedig a Szalka-Víz Kft két munkatársa Patakfalvi Ákos és Juhász Mihály voltak. (Különösen megdobogtatta a szívemet az, hogy kedves tanítványom, ifjabb Patakfalvi Ákos is komoly szakmunkát végzett a lámpa felújításán!) A villamos-rendszer teljes kiépítését Tarcsa Dániel a Szatmár-Vill Kft. tulajdonosa ajánlotta fel. László Imre a Szalka-Víz Kft. ágazatvezetője a kiviteli munkát irányította, Kiss Tibor igazgató úr pedig még jelentős anyagi támogatást is biztosított.  Az emlékpad környezetének rendezésében, a különböző engedélyek kiadásában segített Torma Tamás alpolgármester, Kovács István a polgármesteri hivatal műszaki irodájának vezetője és Soltész Viktória főkertész. Hanusi Péter polgármester úr saját pénzügyi alapjából segítette az emlékpad megvalósítását. Az avató ünnepség szervezője az Ópályi és Környéke Vadászó Földtulajdonosok Közössége volt, Tóth Attila elnök irányításával. Ott a pad, s ez a kis írás pedig emlékeztessen arra, hogy csak jóakaratú emberek összefogásával teremthető olyan érték, amelynek sokan örülnek.

Pénzes Ottó