Mátészalka, a világ közepe!

1999. július 1-jén a mátészalkai Szatmári Múzeum igazgatói szobájában a megbeszélt időpontban tizenegy férfi gyülekezett: Csányi Ottó a népszerű gimnáziumi tanár, karnagy, Kárpáti Tibor a Carl Zeiss Hungária Optikai Kft ügyvezető igazgatója, Bíró Lajos szobrászművész, Oláh András költő, tanár, Izsó Sándor köztisztviselő, a közismert irodalombarát, Papp András parochus úr, Stonawski Tamás tanár, képzőművész, költő, Szováti Tibor a HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. igazgatója, Felföldi Sándor köztisztviselő, pénzügyi szakember,Pénzes Ottó tanár és Dr. Cservenyák László néprajzkutató a Szatmári Múzeum igazgatója.

Az „alapító atyák” olyan szervezet létrehozására vállalkoztak, amelybe azokat invitálják, akiknek fontos a kultúra, a művészet és Mátészalka szeretete. Elhatározták, hogy összegyűjtik azokat az erőket, akik, amelyek képesek elhitetni előbb az itt élőkkel, az idekötődőkkel, majd a legszélesebb nyilvánossággal, hogy ez a kisváros a „világ közepe”. Tudták, hogy mindenek előtt az itteni tehetségeket, kulturális kezdeményezéseket kell felkarolniuk, támogatniuk. Az ország legelismertebb tudománnyal, művészeti tevékenységgel foglalkozó alkotóit azok legnívósabb produkcióit kell Mátészalkára hozniuk, hogy segítsenek eligazodni jó, középszerű és rossz között, ezekben az értékválságos időkben. Azt is tudták, hogy közösen nagyobb súllyal hallathatják hangjukat azokban a kérdésekben, amelyek a város kulturális, művészeti, tudományos életét, építészeti arculatát, hagyományainak ápolását érintik. Abban is megállapodtak, hogy ez a szervezet mintegy a Szatmári Múzeum Baráti Köreként is fog működni, nyomatékosítva a szatmári térséghez és a város múltjához, annak megismeréséhez való kötődést. Szigorú, a közhasznúsági fokozat kritériumainak megfelelő alapszabályt alkottak. Döntöttek arról is, hogy közgyűlésük minden évben a Himnusz születésnapjához, a Magyar Kultúra Napjához, január 22-hez kapcsolódik majd. Ennek a napnak estéjén hosszú éveken át gyűltek össze Bíró Lajos szobrászművész alkotásánál, a Kölcsey Emlékműnél. Emlékező beszédeket tartottak, elénekelték a nemzeti imádságot, s ezután kezdték meg a közeli Művelődési Központban az érdemi munkát. Néhány éve már április 11-én, a Magyar Költészet Napján rendeznek ünnepi közgyűlést.

Az egyesület szimbólumául szintén Bíró Lajos alkotását, a Mécsestartó fiú szobrát választották, nemcsak azért mert ez az alkotás tudatja mindenkivel, hogy 1888-ban az országban először itt gyulladt ki a villanyfény, hanem mert ez a pislákoló mécses a legnagyobb viharban is megmaradó, a legrosszabb időkben reményt adó kultúra jelképe is.

Ezek után nem meglepő, hogy az egyesület saját, negyedévente, később félévente megjelenő újságjának címe is Mécsvilág.

Ebben a pillanatban – 2016. december 25. – 47 tiszteletbeli – 156 rendes – 110 külső tagja van az egyesületnek.

A külső tagok nem élnek Mátészalkán, de ide köti Őket múltjuk. Sokan ma már csak az egyesületen keresztül tartják a kapcsolatot a szülőfölddel. Rendszeresen megkapják a Mécsvilágot, s ha tehetik haza-haza látogatnak. Egy biztos: valamennyien büszkék mátészalkaiságukra. 

A közgyűlés által megválasztott tisztségviselők alkotják az egyesület vezetőségét:

Elnök: Pénzes Ottó tanár, a Képes Géza Általános Iskola pedagógusa
Alelnök: Kapturné Bíró Beáta tanár, a Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola igazgató-helyettese
Alelnök: Dr. Bajkó Sándor belgyógyász, kardiológus, a Mátészalkai Területi Kórház főorvosa

Munkájukat valamennyien hivatásuk gyakorlása mellett, ellenszolgáltatás nélkül végzik.

Köszönet azért, hogy meglátogatva az egyesület honlapját érdeklődést tanúsítanak az itt élők iránt. Lapozzák végig a menüpontokat, olvassanak bele az alapszabályba, az elmúlt évek rendezvényeibe, ismerkedjenek meg a tagsággal, az egyesület kiadványaival, támogatóinkkal, a naprakész programajánlóval és éljenek bárhol a világon, gondoljanak szeretettel a mátészalkaiakra, s higgyék el Önök is: ahol élnek, az a világ közepe.